Gyalogtúra - Település: Körösújfalu

    Körösújfalu vonzerejét leginkább a semmihez sem hasonlítható falusias hangulat, a halban gazdag élővizek, holtágak, az apróvadban és természeti értékekben gazdag „határ”, a Sebes-Körös nyújtotta vízi turisztika lehetőségei jelentik.

    A vonattal vagy busszal érkező vendégek a Kossuth utca végéről indulhatnak el gyalogtúránkon, ahol kb. 4 km sétaút során megismerkedhetnek a helyi látnivalókkal. Az autóval érkezők is találnak alkalmas parkolóhelyet a buszfordulónál. Déli irányba haladva a piactéren információs táblát fedezhetünk fel, ahol a kihelyezett térkép segítségével minden intézményt, boltot, szórakozóhelyet megtalálunk.

    A Kossuth utca végéről nyugat felé haladva, a vasútállomás épületét elhagyva, jobbra fordulunk és a vasúti átjárón áthaladva láthatjuk a községi parkot, melyet néhány éve létesítettek a település lakosai. Itt szabadtéri főzési lehetőség is adott a látogatók számára.

    Továbbhaladva hamarosan elérjük a Fő utcát, ahol a Körösújfalu Község Önkormányzatának otthont adó épületegyüttesnél érdemes megállni, megtekinteni a település öreg fáit. Itt megismerkedhetünk a település történetével is. Hétköznapokon szívesen mesélnek a faluról a hivatal munkatársai. A szomszédos épületben működő Teleházban pedig részletesebben is olvashatunk a múlt emlékeiről a település honlapján.

    A Fő utcán végigsétálva a lakóépületek, a régi magtár és más gazdasági épületek után elhagyjuk a települést és északnyugati irányba fordulva elérjük a körösalji gátőrházat. A gátőrház mellett Nemzetközi Körös Túra táborhely van kialakítva nomád kikötővel. Sátorozóhely, illetve szálláslehetőség csupán a gátőrházban biztosított, melegkonyhás ellátást pedig az óvodában kaphat az utazó.

  Kis kitérővel továbbhaladva északkeleti irányba a helyiek által Nagy-rámpának nevezett feljáróig jutunk. A Nagy-rámpán feljutunk a Sebes-Körös gátjára, ahonnan szép kilátás nyílik a Körös-vidék egyik legszebb, legromantikusabb vízpartjára. Az itt található kavicspad kedvelt megállóhelye a vízi turistáknak.

    Annak ellenére, hogy mesterséges környezetről van szó, eredeti Körös-parti állat- és növényvilág települt ide, mely híven őrzi az ősi Nagy- vagy Egyesült-Körös hangulatát. A természeti értékek gazdag tárházát az egykori folyóhálózat vizes élőhelyeinek maradványai, a mélyebb fekvésű területek természetközeli erdő- és gyepfoltjai, valamint a szikes puszták növénytársulásai és az ezeken élő állatvilág jelentik. Az egykori gazdag növényvilág hírmondóinak tekinthető természeti területek az intenzíven művelt szántóföldek közé ékelődve mozaikszerűen maradtak fenn. A gát tetejéről széttekintve főként ezeket a megművelt területeket láthatjuk.

    A kétoldali árvédelmi töltések távolsága egymástól átlagosan 250 méter, s a hullámtér nagy részét sűrű aljnövényzetű, füves területekkel, tisztásokkal tarkított erdőség borítja. A folyó rendkívül tiszta vizű, és gazdag halállománnyal rendelkezik. Az átlagos folyószélesség 50 méter, mélysége 1,5 méter. Kiváló célpontja a vízi túráknak.

    Az elmúlt évszázadok különböző emberi beavatkozásai jelentősen átformálták ezt a tájat, mégis érdemes nyitott szemmel járni, mert a hajdan volt legendás vadvízország jeles képviselőivel találkozhatunk itt. Ilyenek például a kétéltűek, így a pettyes gőte, a békafajok közül a vörös hasú unka, barna varangy, zöld varangy, levelibéka, tavi béka, kecskebéka és erdei béka. Hüllők közül leggyakrabban a vízisikló, a fürge gyík, esetleg a zöld gyík kerülhet szemünk elé. Sem a kétéltűek, sem a hüllők nem veszélyesek az emberre. Mivel területünkön nem élnek mérges kígyók, így ne bántsuk ezeket a szép és érdekes állatokat!

    A hazánkban előforduló madárfajok jelentős részét még egy rövid séta alkalmával is szép számban megfigyelhetjük a területen. Tavaszi, őszi madárvonulás idején találkozhatunk a darvak csapataival. A folyón és annak sekély parti vizein láthatunk, réce- és gémféléket, búbos vöcsköt, szárcsát, vízityúkot. A keskeny nádszegélyekben költenek a törpegém, a nádirigó és a nádi poszáták különböző fajai. Ha szerencsénk van, függőcinege-fészekre is bukkanhatunk az öreg fűzfákon, vagy éppen jégmadarat, fehér gólyát, szürke gémet láthatunk táplálkozás közben.

    Az apróbb madarak közül leggyakrabban széncinege, kékcinke, cigánycsuk, cirtomsármány, tengelic, barátposzáta, búbos banka, mezei pacsirta, bíbic, tövisszúró gébics kerül elénk. Ragadozók közül gyakori az egerészölyv, a barna rétihéja és a vörös vércse.

    A vizek mentén cickánnyal, kóborló vidra nyomaival is találkozhatunk. A mezőgazdaságra jellemző emlősfajok közül egér, cickány, sün, róka, nyúl, nyest, menyét, a nagyvadak közül őz és vaddisznó él ezen a vidéken.

    A gáton vagy a folyó árterében nyugati irányban megtett kb. 1–1,5 km sétaút után elérjük a Kis-rámpát és a telepített nyár- és akácerdő mentén északnyugati irányból a Kulich Gyula utcára érkezve visszajutunk a faluba. Ez az utca a Fő utcára nyílik, így visszaérkezünk kiindulási pontunkhoz.

    Akinek van ideje, érdemes külön kitérőt tennie a jákói temető felé. Ez egyike a település közigazgatási területén található négy kunhalomnak, melyet Jákó-halom néven a Kulturális Minisztérium 1978-ban külön védettség alá helyezett, s ahol előreláthatóan 2009-ben további feltárásokra kerül sor.



A túra térképe: